cikkek, Metrowagonmash Ev, Ev3, 81-717 járművek

A budapesti metró gördülőanyaga szovjet gyártmányú EV, EV3, valamint 81-717 és 81-714 típusú motorkocsikból áll.

A négyféle motorkocsi közül az 1970-1972-ben szállított EV típusú metrókocsik nálunk alaptípusnak tekinthetők. A később leszállított EV3, valamint a 81-717 és 81-714 típusú motorkocsik lényegében az alaptípus korszerűsített, illetve továbbfejlesztett változatai.

Az EV típusú motorkocsi az 1934-ben kezdődő szovjet metrókocsi gyártás fejlődése során kialakult legutolsó, sorozatban gyártott "E" típusának európai nyomtávra készült változata (Az indexben írt "V" betű Vengria = Magyarország, azaz a budapesti metró részére gyártott motorkocsit jelent.)

Az "E" típusú metrókocsikat 1963-tól gyártották és az előbbi "A", "B", "G", "D" típusokhoz képest igen szembetűnő a tömeg ("A" típus 51,7 T - "E" típus 31,7 T), a dinamikai (maximális sebesség 65 km/h-ról 90 km/h-ra, a gyorsulás, ill. lassulás értéke pedig 0,8 m/s²-ről 1,3 m/s²-re nőtt) és egyéb jellemzők (ajtónyílás szélessége 950 mm-ről 1280 mm-re változott) lényeges javulása.

Az EV típusú metrókocsik - motorkocsik, azaz a kocsik minden egyes tengelyét vontatómotor hajtja.

A metrókocsik kettő db kéttengelyes forgóváz zal, vezetőfülkével, 8 db kétszárnyas tolóajtóval és 4 db szárnyas ajtóval rendelkeznek, melyek közül kettő homlokajtó, egy az utastér felé, egy pedig a peron felé nyíló oldalajtó.

Forgóvázanként két-két áramszedőt, valamint a vezetőfülke homlokrészén két fényszórót és két zárójelző lámpát szereltek fel.

Az utastérben az üléseket hosszirányban helyezték el az utasok részére biztosítandó minél szélesebb átjárók kialakítása érdekében.

A kocsik természetes szellőzésűek. A szellőzés intenzitásának növelése érdekében 6 db oldalsó ablak felső része nyitható. (Oldal irányban eltolható.)

Minden kocsit öngerjesztéses villamos ellenállásfékkel, légfékkel és rögzítőfékkel láttak el.

A villamosfék alkalmazása lehetővé tette a közlekedés biztonságának lényeges növelését, ugyanis a villamosfék kezelése egyszerű, a szerelvény minden kocsiján egyszerre működik, a kerekek megcsúszása kevésbé valószínű (a kerekek forgási sebességének csökkenésével a fékező erő is kisebb lesz), a kerékabroncsok nem melegszenek. Ezenkívül a féktuskók kopásából származó por elenyésző, mivel tuskós fékezést csak kb. 10-12 km/h sebességről történő fékezésnél használunk.

Ez alagútban való közlekedésnél rendkívül fontos hiszen, kevésbé szennyezi a levegőt. Ugyanakkor eszközmegtakarítást is jelent, ui. a féktuskók élettartama a villamosfék alkalmazásával kb. 25-szörösére nőtt.

A vonatszerelvénybe sorolt kocsik távirányítással vezérelhetők, azaz a szerelvény első kocsijának vezetőfülkéjéből vezérlik a többi kocsit is. A legkisebb vonategység két, a vezetőfülkéjükkel különböző irányba fordított motorkocsikból áll. A kettőnél több kocsiból álló vonatszerelvények közbülső kocsijai tetszőleges irányba forgathatók. Már korábban említettük, hogy az EV típusú kocsik egy hosszú fejlődési folyamat eredményeként jöttek létre. Ennek a fejlődési folyamatnak a lényegét, a metrókocsik fejlesztésének, korszerűsítésének célját a következőképpen fogalmazhatjuk meg. Változatlan alagútméretek mellett a metrókocsikban rejlő tartalékok, lehetőségek feltárásával és kihasználásával növelni kell a metróvonalak áteresztőképességét, vagyis egy meghatározott útvonalon (keresztmetszeten) egységnyi idő alatt minél több utast lehessen elszállítani.

Ugyanakkor állandóan növelni kell a forgalombiztonságot, maximálisan biztosítani az utasok kulturált környezetben, kulturált körülmények között történő gyors elszállítását, a kényelmes utazás feltételeit.

Ennek érdekében növelik a kocsik gyorsulását és lassulását, a maximális sebességét, a befogadóképességét, az ajtók nyílásszélességét (az állomásokon való tartózkodás idejének csökkentése érdekében), azonos külméretek mellett a kocsik önsúlyát csökkentik stb.

Korszerűsítik az üléseket, az utastér megvilágítását, szellőzését és esztétikai megformálását, a kocsik rugózását és hangszigetelését. Külön hangsúlyt kapott a korszerű, kulturált utastájékoztatás.

Az elmondottak alapján megállapíthatjuk, hogy az EV típusú metrókocsi a korszerű, kulturált és kényelmes utazás követelményeinek megfelel és versenyképes a legnagyobb metrókocsi gyártó vállalatok motorkocsijaival.

A metrókocsik kocsiszekrényből és 2 db kéttengelyű forgóvázból állnak. Minden egyes kocsi önálló közlekedési egységet képez.

Az EV, EV3 és 81-717 típusú kocsik vezérkocsik, mivel külön vezetőfülkében elhelyezett vezérlőpulttal rendelkeznek.

A 81-714 típusú motorkocsi közbülső kocsi, mivel külön vezetőfülkével és vezérlőpulttal nem rendelkezik, de a kocsiszíni, ún. tolató mozgásokhoz elengedhetetlenül szükséges vezérlő szervekkel el van látva.

Az EV, EV3 és 81 típusú kocsik egymással elektromosan nem csatolhatók, csak azonos típusú kocsikból állítható össze vonatszerelvény.

A metrókocsik legalább 2 és legfeljebb 7 kocsiból álló szerelvényekben közlekedtethetők. A 81-típusú kocsiknál a szerelvények legalább 2 vezérkocsiból és maximum 5 közbülső kocsiból állnak. A szerelvénybe besorolt kocsik számának az állomási peronhossz szab határt.

A szerelvénybe sorolt kocsik egyöntetű működtetése távvezérléssel történik.

Megjegyzés: A szerelvényekben elvileg tetszőleges darabszámú motorkocsi üzemelhet, de hét motorkocsiból álló szerelvénynél nagyobb szerelvények esetén a megadott műszaki paramétereket a gyár nem szavatolja.

A metrókocsik tápfeszültsége 750 V±10% egyenáram. A táplálás harmadik sínről, felsőtapintású áramszedő berendezéseken keresztül történik.

A vontatómotorok egyenkénti teljesítményét és kapocsfeszültségét az alábbi táblázat tartalmazza:

A vontatómotorok nyomatékátadása a kerékpárra egyfokozatú hajtómű segítségével történik. A vontatómotor tengelyvége és hajtómű primer oldala között kardántípusú tengelykapcsoló teremti meg a tengelykapcsolatot.

Itt kívánom megjegyezni, hogy a metrókocsi 750±250 V feszültséghatárok között működőképes marad, a megadott műszaki paraméterek azonban csak a fentebb megadott tápfeszültség értékek mellett szavatoltak.